A vegyészmérnök figyelmeztet, a gyártó nyugtat: itt a nyugtalanító igazság a kávékapszulákról
A reggeli kávé egy rituálé. A gombnyomásra érkező, forró, illatos fekete az, ami munkaképes üzemmódba kapcsol reggel nyolc előtt. De a kényelemnek, mint oly sokszor, most is ára lehet . Dr. Bíró Szabolcs vegyészmérnök „Mérgezett mindennapok” című könyvében épp ezt boncolgatja:
A recept a nem kívánt extrákhoz pofonegyszerű: fogj egy műanyag kapszulát, küldj rá 85-95 fokos, enyhén savas vizet (a kávé az, pH 4,5-5 körül), jó nagy nyomással, és közben szúrd is át egy tűvel. Gratulálunk, épp most maximalizáltad az esélyét, hogy a polipropilén kapszulából vagy a gép belső műanyag alkatrészeiből kioldódjon valami, ami nem arabica.
A hő aktiválja a folyamatot, a részecskék pedig elindulnak a kávénk/teánk felé.
És ez nem csak egy elméleti lehetőség. Egy friss, a Journal of Hazardous Materials: Plastics című szaklapban megjelent kutatásokat összegző anyag szerint a hőmérséklet a kulcs. Minél forróbb a lötty, annál több dolog válik le a pohár faláról. A teljesen műanyag poharak jellemzően rosszabbul teljesítenek, mint a műanyaggal bélelt papírpoharak, de a kutatók szerint lényegében egyik sem „mikroműanyag-mentes”. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban?
„Amikor forró kávét öntesz egy műanyag pohárba, a hő hatására a pohár mikroműanyagokat bocsát ki, amelyek a kávédban és a véredben kötnek ki” – foglalta össze a lényeget Lauren Gropper, a Repurpose nevű cég alapító-vezérigazgatója.
A kapszulák esetében a laboratóriumi mérések még konkrétabbak.
valószínű forrásként a gépek műanyag elemeit, a kapszulákat és a tömítőgyűrűket megjelölve. Más kutatások kifejezetten endokrin, azaz a hormonrendszert potenciálisan megzavaró vegyületeket, például benzofenont vagy biszfenolokat (BPA, BPF) találtak a lefőzött kávéban, jellemzően mikrogramm/literes nagyságrendben. Bár a mért szintek sokszor a törvényi határértékek alatt maradnak, a jelenlétük tény.
A piacvezető gyártók természetesen igyekeznek megnyugtatni mindenkit. A Nespresso hivatalos oldalán például azt kommunikálja, hogy „A Nespresso kapszulák nem tartalmaznak BPA-t vagy más biszfenolokat”, és mindenben megfelelnek az élelmiszer-biztonsági előírásoknak. Más nagy gyártók, mint a Keurig Dr Pepper, azt hangsúlyozzák, hogy a kapszuláik BPA-mentes, újrahasznosítható ötös típusú polipropilénből készülnek. Ez utóbbi „újrahasznosítható” állítás egyébként Amerikában már hatósági vitákat is szült, de ez egy másik történet, ami a hulladékgazdálkodásról szól, nem a kioldódásról.
És mit mondanak a nagy, nemzetközi egészségügyi szervezetek? Lényegében azt, hogy a helyzet bonyolult, és nincs elég adat. Annyi azért látszik, hogy a téma egyre inkább a radarra kerül: idén áprilisban az amerikai Környezetvédelmi Hivatal a mikroműanyagokat felvette a kiemelten vizsgálandó ivóvíz-szennyezők listájára. Ez még nem szabályozás, de egyértelmű jelzés, hogy a hatóságok is elkezdtek figyelni.
- mondta a Healthline-nak Lauren Gropper.
Amíg a tudomány és a szabályozás malmai lassan őrölnek, a megoldás a mi kezünkben van, és nem is kerül vagyonokba. Ha zavar a gondolat, hogy a reggeli kávéddal műanyagot is iszol, a legegyszerűbb visszatérni a klasszikusokhoz: egy full fém kotyogós garantáltan nem old ki műanyagot. Ha maradsz a kapszulás gépnél, válaszd inkább az alumínium kapszulákat (ezeknek is van belső bevonatuk, de maga a kapszula fala fém), és
Útközben pedig a saját, rozsdamentes acélból, kerámiából vagy üvegből készült termosz lesz a legjobb barátod. Ha mégis eldobható pohárra fanyalodsz, a műanyaggal bélelt papírverzió talán egy fokkal jobb választás, mint a teljesen műanyag – és egyáltalán nem ciki megkérni a baristát, hogy ne tűzforrón öntse bele az italt. Egy próbát megér.
