Furcsa de igaz: más személyiségű ember leszel, ha idegen nyelven beszélsz
Aki tanult már idegen nyelvet, ismeri az érzést. Amikor átkapcsolsz angolra, spanyolra vagy németre, nemcsak a szókincsed és a nyelvtanod változik, hanem valami benned is. Másképp gesztikulálsz, talán a hangod is megváltozik, és mintha egy másik, hol lazább, hol kimértebb vagy épp drámaibb verziód bújik elő. Sokáig ezt afféle szubjektív hókuszpókusznak tartották, de a tudomány azóta bebizonyította: a jelenség valós, és kőkemény pszichológiai alapjai vannak.
A nagy áttörést egy ma már klasszikusnak számító kutatás hozta el. Nairán Ramírez-Esparza és kutatótársai egy pofonegyszerű, mégis zseniális kísérletet végeztek. Fogtak egy csapat spanyol-angol kétnyelvűt, és kitöltettek velük egy standard, úgynevezett Big Five személyiségtesztet. A csavar az volt, hogy a résztvevőknek mindkét nyelven meg kellett csinálniuk a tesztet, különböző időpontokban. Az eredmények magukért beszéltek:
A legszebb az egészben az, hogy a személyiségjegyeik eltolódásának iránya tökéletesen megegyezett azzal a különbséggel, amit az amerikai és a mexikói, csak egy nyelvet beszélő emberek között általában mérni szoktak. Vagyis az angol nyelv aktiválta bennük a tipikusabb amerikai, a spanyol pedig a tipikusabb mexikói viselkedési sémákat. „A személyiség – még ha mérsékelten is – képes változni az olyan finom dolog hatására, mint az éppen használt nyelv” – mondta erről Nairán Ramírez-Esparza a Scientific Americanben.
Na de hogy? A mechanizmus kulcsa a „kulturális keretváltás”.
Amikor nyelvet váltunk, tudat alatt aktiváljuk ezt a kulturális keretet, mert a nyelv a kultúra egyik fő hordozója. A kétnyelvű ember tehát nem két kultúra átlagát képezi, hanem kontextustól függően váltogatja a releváns kulturális szemüveget.
A dolognak van egy még mélyebb, érzelmi rétege is. Számos kísérlet igazolja, hogy az anyanyelvünkön hallott szavak, különösen az érzelmileg töltöttek – mint a tabukifejezések vagy a gyerekkori dorgálások –, sokkal erősebb fiziológiai reakciót váltanak ki belőlünk. Erősebben ver a szívünk, izzad a tenyerünk. Ez a csökkent érzelmi rezonancia egy második nyelven meglepő következményekkel jár. A Chicagói Egyetem kutatói például kimutatták, hogy morális dilemmákban – mint a híres villamos-probléma, ahol el kell dönteni, feláldozunk-e egy embert öt megmentéséért – az emberek sokkal inkább hoznak számító, vagyis a nagyobb jó érdekében kalkuláló döntéseket, ha idegen nyelven kell gondolkodniuk.
– magyarázta Sayuri Hayakawa, az APS közleményében.
Mindez persze nem csak elvont tudományos érdekesség. A felismerésnek komoly gyakorlati következményei vannak a marketingtől az oktatáson át a pszichoterápiáig. Egy érzelmekre ható reklámkampány sokkal jobban működhet anyanyelven, egy közvélemény-kutatás eredményeit torzíthatja a kérdőív nyelve, egy terápiás beszélgetés mélységét pedig befolyásolhatja, hogy a páciens melyik nyelvén képes a leginkább hozzáférni a gyerekkori emlékeihez.
A tudomány tehát igazolta a sejtést: a nyelvváltás valóban átformál minket egy kicsit. Nem arról van szó, hogy két, egymástól független személyiség lakik bennünk, akik egy kapcsolóval váltogatják egymást. Inkább arról, hogy a nyelv több ablakot nyit ugyanarra az „énre” – és attól függően, hogy éppen melyiket tárjuk ki, a világ és benne mi magunk is más fényben tűnünk fel.
Via SciAm
